Tűzijátékkal belőlem is elszáll valami

2008 augusztus 20. | Szerző: SorCieRe |

 

 

Indul a mandula a tűzijátékra. 2006 után azt mondtam, a következő 10 évet kibírom tűzijáték nélkül, talán nem ott akarok meghalni. Még élénken él bennem, milyen is volt a Petőfi híd alatt ázni a térdig érő vízben. Nem értettük, hogy az emberek mit sikítoznak, hisztiznek, pánikolnak. A gyerekeket majdnem összetaposták. Furcsa

egy állatfaj vagyunk. Mi akkor igencsak „gyerekebbek” voltunk, mint most, mégis pánik nélkül le tudtuk bonyolítani a túlélő hadműveleteket.

Szóval, ma kimegyünk. Persze előtte bedobunk egy-két sört, a lassan nekem már szokásossá vált helyen. Csak, most nem a szokásos társasággal. Ah, na máris kezdem. Ezt most kicsit töröljük, ez lesz a változás, ami a bevezetőben is ott van fenn, húhhúú, nem jártatjuk az agyunkat ezen, és nem kombinálunk!

Annyira nehéz az észjárásom! Miért van az, hogy mostanában, nem tudok magamra kényszeríteni dolgokat? Eddig úgy volt, ha egyszer ezt így gondolom, és ez így lesz jó, akkor kész, akkor az van. Most meg folyton a rossz irányba jár az agyam.

Sétáltatok már egyedül éjszaka? Zenével a füledben persze. Akkor tényleg el lehet tűnni a másik világba, a sajátodba. Ez most csak eszembe jutott. Rendszeresen ezt csinálom. Az a kedvencem, amikor a hegyről kanyarodok le, s épp hogy a lejtő alján meglátom a gimit. A dombtetőről látni a város fényeit, az utcákat, ahogy szabályosan futnak végig a lámpák bennük, közben pedig az utca fái jótékonyan eltakarnak. Olyan tündérien érzem magam, mármint, mintha egy láthatatlan tündér lennék, aki betévedt az erdőből a városba és annyi ideje van, mint a tenger. Nem kell semmire gondolni, gondok, iskola, munka vagy akármi. Csak kikapcsolsz és élvezed az estét, a meleg levegőt, a látványt. Nem is kell zene. Ha csend van, még érdekesebb.

Erre azt mondaná sok ismerősöm, te nem vagy normális, meg hogy zárlatos vagyok.

Mint amikor unokatesóm a kemény 4 évével közölte az apjával, hogy „Nem én vagyok zárlatos, hanem te!”. Ilyeneket tudnak már a mai 4 évesek. Jobban mondva 4 éves „főnök” típusok. Az óvoda rémei. De imádom az ilyet, ha eljutok oda, hogy gyerekem lehessen, akkor fiút szeretnék elsőre és ördögfiókát nevelnék belőle. Persze, csak amíg kicsi. Másznánk fára, építenénk bunkert és sok-sok csínnyel bombáznánk aput.

Jesszusom!Már megint hol jár az agyam, tényleg beütött valami. Apa…ki????Hol??Mi??Hol élek? Nem vagyok normális, néha jól meg kéne rázni, hogy észhez térjek.

Tényleg zzzz zárlat van.

Jobb ha ezt később folytatjuk.