Boszorkányok éjszakáján

2008 augusztus 22. | Szerző: SorCieRe |

 

Véres a hold. Boszorkányok éjszakája van. Már pezseg a vérem, hacsak meglátom.

Komolyan. Boszorkány vagyok. Sophie azt mondat, ahogy ültünk a betonon, néztük a csillagokat meg a Holdat, hogy kezd félni tőlem.

Emlékszem, amikor pár éve éjjel éjféli koktélozást rendeztünk, boszorkánykoktélozást. Mint az Átkozott boszorkák című filmben, onnan vettem. Azt hiszem ott váltam tényleg boszorkánnyá. Bár páran ezt vitatnák, mondván, tulajdonságokban és kedves kis gonoszkodásaimban ez már ott volt.

Külsőre csak nem rég vagyok boszorkány, állítólag.

Tényleg még a séta is más hazafelé, ha véres a Hold.

A legtöbb ember fél éjszaka, Sophie sötétedés után retteg szinte, mindig inkább megpróbál rávenni, hogy aludjak nála, csakhogy ne kelljen egyedül hazamennie. Na, ez gonosz volt.

Én viszont élvezem. Imádok éjjel mászkálni. Nincs senki az utcán, jótékonyan el is rejt a sötét, fura árnyékok vannak, a fák, ahogy rád hajolnak, csodálatosak a csillagok, ha telihold van még inkább gyönyörű minden, és olyan csend van.

Jahm és rengeteg a süni itt, nem telik el este anélkül, hogy ne rohanna keresztbe egy egészen közel, előttem.

Akárcsak Margitszigeten, ott is baromi jó éjjel. Persze fel kell öltözni rendesen a legtöbbször, mert odafagysz valahova.

Ugyebár, kedves fiúk. Akik megjegyzem, sosem öltöznek fel rendesen, és mindig befagy a seggük lyuka.

Persze mennyire jó érzés, ha te kissé dideregsz és van egy erős fiú, aki meg átölel, és felmelegít. Sok fiú kályhaként is üzemel. Komolyan! Már ha csak mellette ülsz érezni, árad belőle a meleg. (hehe sok buzi) Jó, ez megint szemét volt.

De tényleg.

Buli van. Az egyik jó barátommal sokszor húzzuk egymást. Ez néha tettlegességig fajul, na nem kell komolyra gondolni, csak fejbe vágom, vagy oldalba, vagy ahol érem. Igazából nem fáj neki. Persze nem marad szörnyűséges tettem megtorlatlanul, s mivel ő erősebb, nem is tudom…néha rosszul járok. Agyon csikiz. Tudod milyen az? Egy olyan embernek, aki bepisil ha túlcsikizik? Kínzááás.

De nem mindig van ez így.

Elkapott, már sikítottam, hogy ne bántson, aztán hirtelen aranyosba váltott a hangja és átölelt.

Megfordított és átölelt. Nem tudtam mit csinálni. Annyira jól tud ölelni. Olyan meleg és biztonságos az egész. Érezted már úgy, hogy „örökre így tudnék maradni”?Én éreztem akkor. És azóta többször, amikor megölel. Már tiltakozom, mert érzem valahol, itt valami nem jó. Mármint, ez az ölelés túl jó, ahhoz, hogy szokványos legyen, és nem lenne jó, ha függővé tenne. Nem is lehetnék az. És nem vagyok plüssállat, akit csak úgy megölelsz.

Mert gondoljunk csak bele. Én nem vagyok ahhoz szokva, hogy a barátok ennyiszer megölelik egymást. Akkor ez most mi? Félek tőle.

Tudja ezt valaki? Mit lehet ilyenkor tenni….